Arany Bevonat
Alkalmazási Területek
köszönhetően a nagyon kiváló korrózióvédelem, jó elektromos vezetőképesség, alacsony érintkezési ellenállást, valamint a jó solderability arany, arany bevonat találni széles körben használják az elektronika, elektronikai. A tipikus rétegvastagságokat néhány 100 nm-nél (pl. forrasztószernél) néhány µm-ig korrózióvédelemként használják.
arany Alkáli-cianid lerakódása
az elektrolit itt a nagyon mérgező kálium-dikianoaurát (I) = K., Ez az oldat k+ és – ionok vizes oldatában körülbelül 68% aranyat és disszociációkat tartalmaz. Ez utóbbiak az anódra vándorolnak, és ott disszociálnak az Au + és (CN)- ionokra. Az aranyionok visszakerülnek a katódba, ahol semlegesítik és lerakódnak a katódra.
az alkalmazott anód oldható arany vagy arany-réz elektróda, vagy oldhatatlan platinával bevont titán elektróda.
arany semleges cianid lerakódása
Ez az elektrolit kálium-dikianoauráton is alapul, de nem tartalmaz szabad cianidot (nincs szabad (CN)- ionok)., Az oldhatatlan platinával bevont titán elektródákat anódként használják.
arany savas cianid lerakódása
itt is a kálium-dikianoaurát az elektrolit aranyforrása, amely kobaltot vagy nikkelt, valamint citromsavat is tartalmaz. Ennek eredményeként fényes aranyrétegek nyerhetők, amelyek viszonylag kemények a szerves összetevők viszonylag nagy aránya miatt, alacsony rugalmasságuk miatt.
anódként oldhatatlan platinával bevont titánt vagy rozsdamentes acélt használnak.,
az arany erősen savas cianid lerakódása
erre a célra a trivalens kálium-tetracianoaurát (III) = k , amely szintén stabil erősen savas oldatokban, képezi az elektrolit fémellátását. Ezenkívül ásványi savakat, például kénsavat vagy foszforsavat adnak hozzá.
Aranyszulfitok Cianidmentes lerakódása
a rendkívül mérgező Ciano-vegyületek helyett az elektrolit ammónium-diszulfitoauráton(I) = (NH4)3 vagy nátrium-diszulfitoauráton(I) = (Na)3 (alkálifém-szulfit) alapul., Az oldat 3 – ionja a katód közelében au+ és (SO3)2-ionokká bomlik, az aranyionok a katódon aranyra redukálódnak és lerakódnak.
a rendkívül mérgező cianidos fürdők mellett a szulfit-elektrolitokból lerakódott aranyrétegek előnye a kiváló makro-szórási képesség (= magas lerakódási sebesség az elektróda jelenlegi lebontott pontjain is) és a magas hajlékonyság.
ezért az ARANYFÜRDŐ NB SEMIPLATE au 100 szulfit elektroliton alapul.,
Gloss Formation
A lerakódott arany nagy fényessége sima felületet igényel finom, meghatározott kristályszerkezettel. Ebből a célból elő kell mozdítani a magok képződését az arany növekedése során, ugyanakkor elnyomva a kristályok növekedését.,
Ez a követelmény az elektrolittól függően olyan elemek hozzáadásával teljesül, mint az arzén, a tallium, a szelén és az ólom, valamint az etiléndiamin, amelyek lokálisan szelektív passziválással vagy közvetlenül az arany lerakódás helyén kémiai puffereléssel szabályozzák a kristályok növekedését.
nikkelezés
nikkelezés nikkel-szulfáttal
a fő fémszállító nikkel-szulfát hexahidrátként, niso4·(H2O)6 képlettel, vagy heptahidrátként (NiSO4·(H2O)7)., Nikkel-klorid hexahidrátként = NiCl2 * (H2O)6 az anód oldhatóságának javítására, valamint a só vezetésére szolgál az elektrolit elektromos vezetőképességének növelése érdekében. A bórsav (H3BO3) kémiai pufferként szolgál a pH-érték fenntartásához.
a nikkel-szulfát vizes oldatban Ni2+ és (SO4)2 – ionokká disszociál. A Ni2 + ionok nikkelre redukálódnak a katódon, amelyet fémes bevonatként helyeznek el. A szulfátionok a rézanódra vándorolnak, és az anód elfogyasztásával új rézszulfátot képeznek ott, amelyet oldatban oldanak fel.,
A nikkel klorid-elektrolitokkal történő lerakódása
a tiszta (azaz nikkel-szulfátmentes) klorid-elektrolitok Fémszállítóként NiCl2·(H2O)6-ból állnak, egyben sót vezetnek, a bórsavat pedig kémiai pufferként.
a nikkel-szulfát-elektrolitokhoz képest a nikkel-klorid-fürdők alacsonyabb elektromos teljesítményű lerakódást tesznek lehetővé magasabb elektromos vezetőképességük miatt. A nickelklorid fürdők azonban drágábbak és korrozívabbak, mint a nikkel-szulfát fürdők.,
nikkel lerakódás Nickelsulfamáttal
ennek az elektrolitnak a fő fémszállítója a nickelsulfamát 4-hidrát, amelynek képlete Ni·SO3NH2)2 * (H2O) 4, nikkel-klorid = NiCl2 az anód oldhatóságának és a bórsav (H3Bo3) kémiai pufferként a pH-érték fenntartásához.
a nickelsulfamát vizes oldatban NI2+ – ra és (SO3NH2)2-ionra disszociál. A Ni2 + ionok nikkelre redukálódnak a katódon, amelyet fémes bevonatként helyeznek el. A szulfátionok a nikkel-anódba vándorolnak, és az anód elfogyasztásával új nickelsulfamátot képeznek ott.,
A Nickelsulfamát vízben nagyon magas oldhatósággal rendelkezik, így nagyon fémben gazdag, nagy áramsűrűségű és lerakódási sebességű fürdők készíthetők, amelyek mindazonáltal jó mechanikai tulajdonságokkal rendelkező nikkelrétegeket érnek el. A nickelsulfamate-alapú elektrolit használata különösen akkor ajánlott, ha egyszerre vastag és stresszmentes rétegekre van szükség. A lerakódott nikkelréteg nagyon rugalmas, és jó védelmet nyújt a kopás és a korrózió ellen.
ezért a nikkel fürdő NB SEMIPLATE au 100 nickelsulfamát alapú elektroliton alapul.,
A fényes Nikkelfilmek előfeltételei
a fényes (nikkel) felülethez vezető felületi tulajdonságok még nem teljesen ismertek a nikkel számára, még akkor sem, ha egy nagyon sima, finom kristályos szerkezet fontos szerepet játszik.
a finom kristályos felület egyrészt nagy nukleációs sűrűséget igényel, másrészt, hogy ezeknek a magoknak a nagyobb kristályokhoz való növekedését elnyomják.,
Fényesítőszer (elsődleges Fényesítők)
az olyan adalékanyagok, mint a szulfonamidok, szulfonimidok és szulfonsavak, a növekvő nikkelréteg szemcsés finomítását okozzák, amely általában nagy rugalmassággal rendelkezik.
Fényesítők és töltők (másodlagos Fényesítők)
Fényesítők és töltők adalékanyagként fényes rétegeket tesznek lehetővé, bár kevésbé hajlékonyak.
ónozás
ón lerakódása ón(II)-szulfáttal
itt az elektrolitoldat kénsav-ónból (ll) – szulfátból áll. Az ón – szulfát vizes oldatban Sn2+ és (SO4)2-ionokká disszociál., Az Sn2 + ionok a katódon ónra redukálódnak, amelyet fémes bevonatként helyeznek el. A szulfátionok az ón-anódba vándorolnak, és ott új ón-szulfátot képeznek, amelyet oldatban oldanak fel az anód elfogyasztásával.
ón lerakódása ón (II)-metánszulfáttal
itt az elektrolit metánszulfonsavból (CH3SO3H) és sójából, ón(ll) – metánszulfonátból áll. Ez a só vizes oldatban Sn2 + és (CH3SO3)2 – ionokká disszociál. Az Sn2 + ionok a katódon ónra redukálódnak, amelyet fémes bevonatként helyeznek el., A metán-szulfát ionok az ón-anódba vándorolnak, és az anód elfogyasztásával új ón(ll)-metán-szulfátot képeznek, amely oldatban oldódik. A mi ón elektrolit NB SEMIPLATE SN 100 alapja ón (ll)-metán-szulfonát és metán-szulfonsav.
rézbevonat
alkalmazási területek
az elektronikában elektrokémiai rézbevonatot használnak többek között nyomtatott áramköri lapok, valamint átmenő csatlakozások építéséhez.,
réz Alkáli cianid lerakódása
ebben az esetben a fémhordozó réz(I)cianid (CuCN), amely vízben nem oldódik, de nacn vagy KCN vizes oldataiban nem oldódik, oldható cianid komplexek alakulnak ki
CuCN + 2 NaCN → Na2.
A lerakódott rézrétegek nagyon jó tapadási szilárdságot mutatnak.
réz kénes (savas) lerakódása
a rendkívül mérgező réz(I)cianid alternatívájaként a kénalapú lerakódás elektrolitja hígított kénsavban oldott réz-szulfátból (CuSO4) áll., A réz-szulfát cu 2+ és (SO4)2 – ionokat disszociál vizes oldatban. A Cu2 + ionok a katódon rézre redukálódnak, amelyet fémes bevonatként helyeznek el. A szulfátionok a rézanódra vándorolnak, és az anód elfogyasztásával új rézszulfátot képeznek ott, amelyet oldatban oldanak fel.
a kénsav nemcsak az elektrolit vezetőképességének javítására szolgál, hanem a koherens, egyenletes réteglerakódás előfeltétele.
a nikkel fürdő NB SEMIPLATE CU 100 hígított kénsavban oldott réz-szulfátból készül.,
ezüst Elektro-galvanizáló lerakódása
alkalmazási területek
a (mikro) elektronikában ezüst rétegeket használnak jó elektromos tulajdonságaik miatt: az összes fém közül az ezüst a legmagasabb elektromos vezetőképességgel rendelkezik.
ezüst cianid lerakódása
mivel az ezüst cianid (AgCN) vízben szinte oldhatatlan, kálium-cianidot (KCN) adnak az elektrolithoz, növelve a szabad cianid koncentrációját., A szabad cianid koncentrációjától függően az oldható cianid komplexek egyensúlyi koncentrációja dicyanoarate = -, tricyanoarate = 2 – és tetracyanoarate = 3-Állítsa be.
ezüst Cianidmentes lerakódása
a rendkívül mérgező ezüst-cianid alternatívájaként egy egész sor kevésbé vagy nem toxikus komplexképző szer, például jodid, szulfit, etilén-diamin vagy tiourea.
Vélemény, hozzászólás?