az emberek általában bemegy show business, hogy az emberek szeretik őket. Nem így alakultak a dolgok számomra: híres lettem, és mindenki gyűlölt, ami furcsa volt. 12 éves voltam, amikor a” Little House on the Prairie “elkezdődött, tehát a középiskolában voltam, amikor a felnőttek odajöttek hozzám, és azt mondták:” utállak téged és te egy b****vagy.,”
így minden olyan terv, hogy színésznek lenni, teljesen népszerűvé fog tenni.
Az első alkalom, hogy két kislány feljött, és Seggbe rúgott, a járdára kopogtatott, a karakter miatt, akit játszottam, kissé megdöbbent. De aztán rájöttem, hogy rúgtak valamit tettem, miközben úgy tesz, mintha valaki másnak. Azt gondoltam magamban, milyen jó munkát végzek, hogy az emberek kifordulnak és megtámadnak?,
vissza kellett lépnem a jelenlegi helyzetből, és rá kellett jönnöm, hogy olyasvalakit játszom, akit az emberek állítólag utálnak, és hogy valami különlegeset találtam az amerikai pszichében. Nem vettem észre, amikor átvettem a szerepet, hogy Nellie az, aki leszek az emberek, de, másrészről, az emberek hittek nekem. Azt hitték, hogy én vagyok a karakterem. És arra gondoltam, hogy nehéz lesz a végén, de kapok egy ötöst. utálnak.,
segített, hogy nagyon jól éreztem a különbséget a fantázia és a valóság között; színészcsaládban voltam, és már ismertem olyan embereket, akik a televízióban voltak, és korábban is voltam a televízióban. Szóval, amikor valaki utálta A “Nellie” — t — és ez nagy sokk volt, amikor az emberek neveknek és dolgoknak neveztek, az nagyon bizarr volt -, mindig tudtam, hogy ez nem rólam szól. Még azt is mondták nekem, hogy ” tudom, hogy színésznő vagy, és tudom, hogy ez egy szerep, de nagyon utállak.”Mindig azt mondtam:” Köszönöm, túl kedves vagy.,”
és talán egy kicsit könnyebb volt nekem, mert Nellie Oleson az 1800-as években valódi ember volt, és nagyon kellemetlen volt. A munkámat végeztem, és az emberek, akik nem voltak teljesen őrültek, ezt általában megértették.
rosszul érzem magam, bár, az emberek a valóság televíziós ma, különösen a gyermekek ebben a műfajban. A valóságshow-t gyakran nagyon megírták, és nagyon fantasy-orientált, az emberek a valóságshow-n belül játszanak szerepet, mint például a rossz lány vagy a kedves lány. De nem mindenki tudja ezt, és a “karaktered”te vagy., Egy fiatal-tinédzser vagy gyerek-nem tudja megmondani, Nos, igen, ezt tettem, a forgatókönyvben volt. Susie-t játszottam, aki szörnyű ember volt. A te neved volt a képernyőn, te tetted, és az emberek nem hiszik el, hogy volt forgatókönyv.
és amennyire a gyerekkorom nem volt jellemző (abban, hogy az emberek gyűlöltek azért, aki a televízióban játszottam, nem pedig az, aki voltam), nem igazán különbözik attól, amit sok gyerek megy keresztül., Hallod a zaklatásról szóló történeteket, például, amikor a tizenéves lányok pletykálnak egy másik tizenéves lányról, hogy so-and-so barátja után ment, vagy bármi más. De 12 éves, még sosem randizott, és nem is ismeri azt a fickót, akiről azt mondják, hogy lopni akar.
Ez olyan nehéz lehet abban a korban élni, de meg kell értened, ahogy meg kellett értenem, hogy ez nem “te” bármilyen nevetséges történetben. Egy bizonyos ponton le kell földelned magad, és azt kell mondanod magadnak, oké, ez vagyok én valójában. Ez nem igazi., Meg kell ápolni azokat a barátokat, akik ismernek téged, akik tudják, hogy bármilyen pletyka létezik, abszurd, és hogy a pletykákat terjesztő emberek elmebetegek.
Ezen túlmenően azonban a felnőtteknek komolyan kell venniük a zaklatást, mert az iskolákban zajló zaklatás nagy része, ha munkahelyen történik, akkor az emberi erőforrásokhoz fordulna, és az embereket kirúgnák. Még, valahogy 11 évesek állítólag csak szopni fel? Gyerünk. Az iskola egy munkahely. Ha tényleg zaklatják, az iskoláknak be kell lépniük és helyre kell hozniuk a helyzetet, ahogy minden munkáltató tenné.,
olyan nehéz tudni, hogy ki vagy valójában fiatal emberként, tudva, hogy mit akarsz, és ki akarsz lenni. Szerencsém volt: voltak szüleim, akik segítettek abban, hogy állami iskolában maradjak olyanokkal, akiket harmadikos korom óta ismertem, színészként is sikeres voltam, és voltak barátaim, akik az egész dologgal kapcsolatban blasétáltak, mert csak ismernek. Az idegenek számára népszerű próbálkozás szórakoztató, és természetesen megvannak a maga előnyei, de nem ugyanaz, mint valódi barátok.
mint mondta, hogy úgy gondolja, szerkesztő Megan Carpentier, szerkesztett és tömörített egyértelműség.
Vélemény, hozzászólás?