írta Lee Burton és Heidi Brigham csütörtök, július 4, 2013 FMS
- Megosztás:
funkcionális képzés már használják részeként teljesítmény javítása és kondicionálás évek. Úgy tűnt, hogy egyre népszerűbb az 1980-as 1990-es évek elején, mint költöztünk a hagyományos, rögzített tengely berendezések több alapvető készség, mozgásokat., Az olyan egyének, mint Gary Gray és Vern Gambetta, úgy tűnt, hogy vezetik ezt a változást abban a gondolkodásban, hogy hogyan kell edzenünk sportolóinkat és aktív egyéneinket. Mint minden váltás a gondolkodás, lesz némi vita, hogyan funkcionális képzés meghatározása, azonban az alapítvány kell alapulnia fokozza az általános mozgás. Annak érdekében, hogy a szervezet megfelelően működjön, az izmok, az ízületek és a neuromuszkuláris rendszer közötti kohéziónak kell lennie.
amikor megnézzük a képzési mozgást, fel kell ismernünk a mozgást létrehozó alapokat., Fontos, hogy a megfelelő mozgásmechanika megszerzése és fenntartása érdekében az alapelv egy részét a képzés során beépítsék. A funkcionális képzés középpontjában a mozgás javítása áll, a mozgás és a stabilitás egyensúlya. Ez az egyensúly hatékony proprioceptív kommunikációt igényel az izmok és az ízületek között. Ha nincs egyensúly a mobilitásban és a stabilitásban, akkor a mozgási minták működésképtelenek lesznek. A diszfunkció sokszor összefügghet a neuromuszkuláris rendszer megzavarásával., Ennek a rendszernek a javítása hatékonyabb mozgásokat eredményez. A neuromuszkuláris rendszer mozgáskoordinációs hatékonyságának javítása érdekében proprioceptív neuromuszkuláris megkönnyítő (PNF) fogalmakat kell alkalmazni.
PNF technikák már körül, mivel az 1930-as évek végén, majd ’40-es években, amikor egy orvos, neurológus, a neve Herman Kabat kezdték használni a proprioceptív technikák a fiatalabb egyének bénulás, illetve egyéb idegrendszeri betegségben. Úgy találta, hogy a disztális szegmensek stimulálásával a proximális szegmensekben a proprioceptorok stimulálódnak., A cél az volt, hogy fokozzák és megteremtsék a mozgást azokon a területeken, ahol a neurológiai rendszer veszélybe került. Technikái Sherrington besugárzási, kölcsönös beidegzési és gátlási elvein alapultak.1 ezek az elvek leírják a ritmikus és reflexív cselekvéseket, amelyek összehangolt mozgáshoz vezetnek.
a PNF a test proprioceptív rendszerét használja az izomösszehúzódás megkönnyítésére vagy gátlására. A PNF használatának egyik úttörője, Dorothy Voss úgy definiálta, mint a neuromuszkuláris mechanizmus válaszának elősegítésének vagy felgyorsításának módszerét a proprioceptorok stimulálásával.,1 az izmoknak szinergikusan kell működniük a mozgás bekövetkezése érdekében. Ez megköveteli, hogy az izmok reflexív képességgel rendelkezzenek az alapvető mozgások elvégzéséhez. Az alapvető mozgások, mint például a guggolás, lunging és stepping olyan PNF-minták, amelyek mind a test azon képességére támaszkodnak, hogy hatékonyan létrehozzák és szabályozzák a mobilitást és a stabilitást. Amikor ezek a mozgások diszfunkcionálisvá válnak, gyakran a test proprioceptív rendszerének megzavarására vezethető vissza, ami az izmokat a megfelelő pillanatokban gátolhatja vagy nem könnyítheti meg., Ez képtelenséget okoz a mobilitás és a stabilitás egyensúlyának megteremtésében, ennek az egyensúlynak a javítása a funkcionális képzés alapja.
a probléma sok gyakorlat szakemberek szembesülnek ma aktív egyének, akik elvesztették képességüket, hogy nem az alapvető alapvető mozgások. Az olyan alapvető mozgások, mint a guggolás, lunging, stepping és reach, a szokások, a rossz edzés és/vagy sérülések miatt kevésbé hatékonyak, így a poszturális és elsődleges mozgó izmok kevésbé lesznek hatékonyak feladataik ellátásában., Ezek a problémák arra késztették az egyéneket, hogy kompenzációkat hozzanak létre, amelyek feláldozzák a mobilitást és/vagy a stabilitást egy mozgás vagy feladat elvégzése érdekében. Például egy olyan személy, akinek a csípője rossz mobilitással rendelkezik, feláldozza az ágyéki gerinc stabilitását annak érdekében, hogy guggoljon, kitörjön vagy lépjen. Fontos, hogy ezeket a kompenzációs mintákat az erőre és a teljesítményre való összpontosítás előtt kezeljék.
fontos, hogy a PNF technikák felírása előtt megszerezzék a PNF korrigálására tervezett alapvető mozgások értékelését., A guggolás, lunging, stepping és reaching minták első áttekintésével meghatározhatjuk, hogy melyik mozgás a leginkább diszfunkcionális. A funkcionális mozgás képernyő egy olyan eszköz, amely lehet használni, hogy betekintést, amely mozgás minta a leginkább hiányos.2 a hiányosság azonosítása után a következő lépés annak meghatározása, hogy ez mobilitási vagy stabilitási diszfunkció következménye-e. Ez lehetővé teszi a PNF-technikák hatékonyabb végrehajtását és előrehaladását. Ha az alapvető mozgások nem javulnak, akkor a választott technika nem lehet a legkedvezőbb., A PNF jelzései nagymértékben függenek a kívánt eredménytől. A PNF-et sokszor a rugalmasság, az erő és a koordináció növelésére használják, ha az adott területeken hiányosságok vannak. Úgy gondolják, hogy az ismételt PNF-minták oktatása és megerősítése növeli a koordinációt, miközben elősegíti a közös stabilitást és a neuromuszkuláris kontrollt.3 ugyanezt a filozófiát be kell építeni a funkcionális képzés során annak érdekében, hogy hatékonyan befolyásolja a továbbfejlesztett motorprogramozást.
vannak közös elvek, amelyeket a PNF technikák végrehajtásakor kell használni., Az első az, hogy teljes mértékben megértsük azokat a célokat, amelyeket a technikával próbál elérni. Először is fontos beállítani a mozgás alapvonalát, hogy meghatározhassa, melyik technika lesz a legjobb megoldás a diszfunkció javítására. Másodszor, a verbális és vizuális jelek elengedhetetlenek a megfelelő neuromuszkuláris válasz kiváltásához a tevékenység során. A gyakorlat szakmai kell helyezni magukat a leghatékonyabb helyzetben annak érdekében, hogy képes legyen használni a megfelelő kézi pozícionálás, mechanika., Végül először meg kell könnyíteni a disztális szegmenseket, hogy lehetővé váljon a megfelelő besugárzás az egész testben, ami a PNF egyik legalapvetőbb fogalma.
a PNF két részre tagolódik, az erősítési és nyújtási technikákra és a mintázásra. A végső cél a mozgási minták javítása, ezért nagyon fontos az alapvető nyújtástól, erősítéstől a mintákig való előrehaladás. A mozgás és/vagy a minta megerősítése előtt meg kell határozni az ízület és az izom megfelelő mobilitását a hatékony neuromuszkuláris megkönnyítés érdekében., Annak biztosítása, hogy a mobilitás elegendő legyen, lehetővé teszi a hatékonyabb átmenetet a funkcionális képzésbe. Ha a mobilitást nem állapítják meg, a funkcionális képzés során mozgáskompenzációk merülhetnek fel. Bizonyos erősítő technikák azonban terápiás körülmények között ajánlottak az izomösszehúzódás fenntartása és befolyásolása érdekében.
a PNF módszerét úgy tervezték, hogy a maximális ellenállás legyen a primitív minták mozgási tartományában. Az ízület először a legerősebb mozgási tartományában kezdődik, majd gyengül., A PNF olyan tömegmozgási mintákat tartalmaz, amelyek átlósak és spirálisak, és gyakran keresztezik a test középvonalát. A mindennapi feladatok és készségek, a palack víz felszedésétől a dobásig és a rugdosásig természetesen átlós és spirális mozgásokat alkalmaznak.
a PNF erősítésére használt technikák sok fizikai tevékenység ismétlődő mozgása és izomösszehúzódása. A Ritmikus beavatást általában arra használják, hogy elősegítsék a mozgalom kezdeményezésének oktatását. Ez magában foglalja a passzív, aktív segítő, aktív-rezisztív mintát, és elkerüli a reaktív nyújtás., Az agonista és antagonista koordinációjának elősegítésére lassú visszafordítást alkalmaznak. Ezt antagonista összehúzódás végzi a rezisztencia ellen, amelyet agonista húzás követ. A mozgás egy adott tartományában történő erősítése különböző módszerekkel fejezhető be. Az ismételt összehúzódás ismétlődő izomösszehúzódást igényel, amint az izom elfárad; ezt egy koncentrikus, excentrikus összehúzódás támogatja a mozgástartományon keresztül.
a nyújtási technikákat leggyakrabban a spaszticitás gátlására használják., Két gátló fogalom létezik, amelyeket a PNF nyújtása során alkalmaznak. Az autogén gátlás a feszített izom idegrostjaira támaszkodik, hogy az izom ellazuljon, ezáltal lehetővé téve a nagyobb nyújtást. A kölcsönös gátlás agonista és antagonista hatást fejt ki. Annak érdekében, hogy egy agonista összehúzódjon és mozgást okozzon, az antagonista reflexív relaxációt folytat, hogy lehetővé tegye a mozgást. Prentice4 azonosítja a következő PNF stretching technikák növelése izomerő, állóképesség, koordináció.,
a szerződés-Relax szakaszon használják egyre mozgástartomány korlátozza izomfeszesség. A beteget feszített helyzetbe kell vinni. Ezután arra utasítják őket, hogy izotonikusan szerződjenek a terapeuta ellenállása ellen, majd lazítsanak. A beteget ezután vissza lehet vinni a feszített helyzetbe. A Hold-Relax hasonló szakasz a szerződéshez-pihenjen, kivéve, ha a összehúzódás izometrikusan történik.
lassú megfordítás-hold-relax magában foglalja mind az agonista, mind az antagonista összehúzódását., Először is, az agonista szerződések az ízületek képes mozgástartomány, ami az antagonista pihenni, nyúlik. Az agonista ezután ellazul, miközben az antagonista izometrikusan összehúzódik. Az utolsó lépés az agonista izom újabb összehúzódása. Ezt a nyújtási technikát antagonista szempontból kell figyelembe venni,ami a relax-contract-relax.
a PNF mintázat a felső és az alsó végtagoknál használatos, és D1 (átlós 1) és D2 (átlós 2) mintákra oszlik. A felső végtag minta magában foglalja a váll, könyök, csukló és az ujjak., Hasonlóképpen, az alsó végtag minta magában foglalja a csípő, térd, boka, lábujjak. Minden átlós minta lehet kitölteni hajlítás, valamint kiterjesztése. A D1 váll hajlítási mintázat a váll hajlításánál, az adduktionnál és a külső forgásnál, az alkar supinációjánál, a csukló hajlításánál és az ujj hajlításánál kezdődik. A D1 hajlítás véghelyzete a vállhosszabbítás, a külső forgás, az alkar pronáció, a csukló és az ujjhosszabbítás.
a D1 kiterjesztési minta megfordítja a D1 hajlítási mintát., A D2 hajlítás magában foglalja a váll hajlítását, az elrablást és a külső forgást, az alkar supinációját, a csukló és az ujjhosszabbítást.
ismét a D2 kiterjesztési minta megfordítja a D2 hajlítási mintát.
az alsó végtag átlós mintái a felső végtag mintáit replikálják, a kiterjesztési minták megfordítják a hajlítási mintákat. A D1 hajlítás követi a csípő hajlítását, az addukciót és a külső forgást, a boka dorsiflexióját, valamint a lábujjak inverzióját és kiterjesztését., A D2 hajlítás magában foglalja a csípő hajlítását, az elrablást és a belső forgást, a boka dorsiflexióját, valamint a lábujjak eversionját és kiterjesztését.
a funkcionális edzésben általánosan használt chop gyakorlat mind a D1, mind a D2 PNF mintákat használja a felső végtaghoz. Az ellenállás szöge felülről van, amely lehetővé teszi a felső végtag számára, hogy funkcionális húzáson menjen át a sajtóhoz.
egy emelőminta ugyanazt a fogalmat használja, az ellenkező D1 és D2 húzással nyomja meg a mintát, az ellenállás alulról jön., Fél térdelő helyzetben nagyobb stabilitásra van szükség, növelve a mozgás eléréséhez szükséges teljes PNF-t.
az alsó végtag funkcionális képzésében használt hagyományos PNF minta a crossover lépés. Ez a mozgás megköveteli mind a D1, mind a D2 mintázást minden csípőtől, amikor több lépést hajt végre. A nehézségek és a PNF mintázatok növelése érdekében ellenállási sávokat lehet használni.
azáltal, hogy a sávot a derék körül helyezi, előfordulhat a besugárzás növekedése, amely növeli a mozgás végrehajtásához szükséges neuromuszkuláris bemenetet.,5
a PNF technikák bevezetése után fontos ellenőrizni a diszfunkcionális alapvető mozgásokat. Ez biztosítja, hogy a mobilitási és/vagy stabilitási kérdés pozitív hatással legyen a mozgásra. Ez a fajta szisztematikus programozás lehetővé teszi a folyamatos visszajelzést, ahol a progresszió alapja lehet a mozgás értékelése. Amikor az alapvető fejlesztések láthatók, növeli a rezisztencia, agility és plyometric PNF technikák lehet használni, hogy fenntartsák és haladás az egyén.,
a PNF célja az Általános mozgások javítása a megfelelő neuromuszkuláris megkönnyítés vagy gátlás révén. Annak érdekében, hogy a funkcionális képzés a legjobb eredményeket érje el, az alapvető mozgásoknak megfelelőnek kell lenniük, vagy kompenzációk merülnek fel. Sok esetben a kompenzációs mozgások a neuromuszkuláris rendszer zavarai miatt következnek be. Ez nem lehet rugalmasság vagy erő kérdése, az izmok nem könnyítik meg vagy gátolják, ha szükséges, ami mobilitási vagy stabilitási problémát okoz., A PNF-et a mobilitás és a stabilitás egyensúlyának javítására használják a mozgásmintázat erősítésével és/vagy nyújtásával. Annak meghatározásához, hogy melyik technika a legmegfelelőbb az egyén számára, meg kell szerezni az alapvonal mozgási képernyőt. Ez a kezdeti lépés szükséges és erősen ajánlott a PNF és a funkcionális képzési módszerek felírásakor. Betekintést nyújt a leginkább diszfunkcionális területre, valamint gyors visszajelzést ad annak meghatározásában, hogy a technika pozitív eredményeket adott-e.
a PNF évek óta nagyon fontos része a terápiás technikáknak., A közelmúltban a funkcionális tevékenységekre való összpontosítás lehetővé tette, hogy a PNF technikái az ilyen típusú gyakorlati programozás szerves részévé váljanak. A PNF-t be lehet építeni bármilyen funkcionális képzésbe, ahol a neuromuszkuláris rendszer alapvető mozgászavarokat okoz. Ezeknek a technikáknak hatékonyabb edzésprogramot és rendszert kell biztosítaniuk, amellyel a
haladáshoz nagyszerű forrás lehet a PNF-t érintő további technikákhoz:
Vélemény, hozzászólás?